Recycle 1. - anyagimádat

Nem tudom, ki ismeri még rajtam kívül azt az érzést, mikor egy anyag annyira szép, hogy tök mindegy, mi készül belőle, mert úgy is meg kell vennem. Én ezt nagyon gyakran játszom el. Ezt a mintát például szerintem nagyon sokan megszerették, vagy legalább látták már:

Én komolyan beleszerettem. Csak azért vettem meg ezt a táskát, mert óriási volt, és gyönyörű mintás. Visszafogott, mégis burjánzó, kicsit elegáns, kicsit hétköznapi. Mindent visz.
Nade, világbajnok vagyok a cuccaim megunásában. Komolyan. Ezzel a táskával is így volt. Szétment a zipzárja, lepattantak róla az általam felrakott patentok (na ez valószínűleg az én hibám volt), megnyúlt a füle és elkezdett bolyhosodni. Különben is, akkora, hogy néha marha kényelmetlen. Ígyhát egyszercsak leraktam a megunt-felhasználható darabok közé.
Mostmár annyi régi ruha gyűlt fel a varrósarkomban, hogy elhatároztam, feldolgozom őket, és addig nem veszek új anyagot. Nem én! Csak, ha valami nagyon-nagyon fontos, hogy abból legyen, de inkább megpróbálom megoldani. Úgyhogy elkezdtem körbenézni, mi legyen az első áldozat, és megtaláltam őt. Szétboncoltam (komolyan, mint valami hentesmunka, olyan érzés), és némi plusz fodorrátéttel (régi C&A szoknya) megbolondítva, szoknyát varrtam belőle.

Így aztán megint teljesen beleestem. És nem csak én:) Ráadásul azt a nagyon bosszantó poblémát is megoldottam, hogy meguntam a szonyáimat, de nem volt szívem meg keretem újat szerezni. Na, ezt meg most imádom.
Új célként lebeg a szemem előtt egy kifejezetten ruha-újrahasznosítással foglalkozó márka:)