Ez Anita-barátnőnknek is köszönhető, aki még egy fél éve (nem, volt az jóval több is...) beállított hozzánk egy naaaagy táska anyaggal. Volt benne piros kordbársony, törtfehér vászon, és a legfontosabb, egy pár sötétbarna, színházi básonyfüggöny. Cserébe a vászonból egy ruhát, a függönyből egy mellényt kért.
Úgy vot, hogy a mi esküvőnkre elkészítem a ruhát. Aztán nem lett esküvőnk, ez egy hosszú történet. A lényeg, hogy a ruhaterv a fejemben porosodott. Majd egyszer megcsinálom, gondoltam.
Aztán egyszercsak találkoztunk, és mondta, hogy két hét múlva van egy esküvő, amire neki krém-zöld párosításban kell ruhát találnia, megcsinálom-e neki a ruhát, egy pisztáciazöld övvel. Naná.
Na, abból a kettőből egy hét lett, mert az elsőt úgy ahogy van, ellébecoltam. Aztán fogtam a régi Burdákat, és két szabásmintából összeollóztam egy harmadikat, amiből elkészült a ruha.
Na ennyire egyszerű azért nem volt:)
- Még életemben nem használtam szabásmintát ruhához. Nem hogy Burdából.
- Az egyik ruha csak 36-os méretben volt meg, Anita pedig mellben igenis 42-es. Még ki kellett sakkoznom, hogyan nagyítsak.
- Nem találtam pisztáciazöld szatént. A Röltexes szaténszalag szerintem borzalmas, ezért nekiáltam méteráruban keresni. Végül egy selyem-pamut keverék lett, amiből volt a néninél másfél méter maradék.
Aztán kész lett, egészen eltaláltuk, és mivel épp kalapkitűző-készítésben voltam, csináltam hát hozzá azt is.
Aztán gondolkoztam még, milyen szetteket lehet felvenni ebben a kombinációban esküvőre. Itt egy kis ízelítő, a mostani időjárásra is mutatva alternatívát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése