Ihlető állatok V. - Ízelt lábak

Sokat gondolkoztam, mi az első rovar-motívum, mert nem tűnik egyértelműnek és eltejedtnek. Csúnyán elbuktam - nincs sok ősibb motívum a szkarabeusznál... Az újjászületés, újrakezdés legősibb szimbóluma.
Nagyon érdekes világ ez a réteg. Aprók, mégis, akár ölni is tudnak. Undorítóan ízelt a lábuk és darabos a mozgásuk, mégis, csodaszépen csillog a páncéljuk, a szárnyuk. Tökéletes misztikum övezi őket.
Végiggonolva, a legelterjedtebb figurák az ő csoportjukból a katicabogarak, a lepkék, a méhek és a szitakötők. Univerzálisak, hiszek egy méhecskét ugyan úgy el tudok képzelni egy helyes figuraként egy gyerekpólón, mint egy estélyi ruhán brossként. Lehetnek szépek, kedvesek, ijesztőek, elegánsak, szóval alapvetően bármire képesek.
Szemezgető rovaros-bogaras ruhákból - mit mondjak, nem tobzódik benne a divatvilág. Nekem ez a kedvencem ebben a témában.

Ihlető állatok IV. - A tenger mélyén

Azt hiszem, az emberiséget mindig is vonzotta a tenger. Ez a hihetetlen erő annyi csodát rejt magában, amit csak a technika hihetetlen eszközeivel lehet megismerni (vagy sokszor akár átkelni rajta), így nem volt nehéz hihetetlen legendákat költeni a lent lakó lényekről - sokszor nem is lőttek nagyon mellé...
Már a mükénei és az ógörög mozaikokon, vázákon is találunk delfin-képeket, és ezek az állatok a világ számos táján az életre szóló párválasztás szimbólumának számítottak - a kínai térrendezés művészete, a feng shui is felhasználja figurájukat.
Az egyik legjellegzetesebb dolog azonban, amit a tengertől loptunk, az egyik legegyszerűbb és legkézenfekvőbb minta, a pikkelyek és a pikkely-rendszerű elrendezési mód.
Megint gyűjtöttem pár holmit, ami kapcsolódik a témához, tessék böngészni.:)

Ihlető állatok III. - Hüllőbőrök

A kígyóbőr-imitációs táskák, cipők, ékszerek ma nagyon elterjedtek. De vajon honnan ered ez a divat? A kérdés őszinte.
Méghozzá azért, mert nem tudom elképzelni, hogy az orvvadászat előkerülése előtt eszébe jutott volna egy bennszülöttnek leölni egy krokodilt vagy kígyót azért, hogy aztán bocskort készítsen belőle. Az egyiptomiak a krokodilt szent állatként tisztelték. De vajon egy őserdei indián leölte-e az anakondát, és dicsekedett-e a bőrével a törzs előtt?
Minden esetre, a túlcivilizált európai betört ezekre a területekre, és ő viszont nem csak trófeának gyilkolta az állatokat, hanem igyekezte hasznossá tenni a részeit. (Kompenzáció? Vagy túlmisztifikálom?) Úgyhogy készült kígyóbőr táska és cipő. Ezek a bőrök vékonyak és sérülékenyek, így meg lettek támogatva egyéb alapokkal (általában más állatok bőrével).
A hüllő-motívumok viszont egyértelműen elterjedtek, és ezt tudjuk a keresztény teremtés-történetből, vagy az azték legendákból is, ma is nagyon dekoratív elemek ezek. Mutatok is pár példát.
Kígyós gyűrűm nekem is volt egyszer rég, kislányként, és valami egészen mágikus erőt tulajdonítottam neki. Azt hiszem, ez is mutatja, hogy az állatokhoz kapcsolt sztereotípiák mennyire könnyen meg tudnak jelenni egy öltözetben, stílusban.

Ihlető állatok II. - madarat tolláról

A sketchbook-publikálás és az állatok elemzése folytatódik, tessék tovább olvasni:)
Mindenki látott már - legalább rajzon - amerikai indián törzsfőnököt. Mi a legjellegzetesebb rajta? Nem, nem a szúrós tekintet, és nem is az arcfestékre vagy a medvebundára gondolok épp. Hanem a hatalmas toll fejdíszre, ami egészen a földig ér, ha ül. Csodaszép, mindig is akartam ilyet csinálni magamnak. Egyszer valami farsangra fogok is, legalább a kislányomnak (ha egyszer kisfiam is lesz, neki is).

Az ő kultúrájukban a legjellegzetesebb a tollhasználat. Nem csak fejdíszeket, falidíszeket, szertartási eszközöket is készítettek belőle. Fontos jelképe volt a szellemekkel való kapcsolattartásnak - aki tollat viselt, vagy azzal dolgozott, egyértelműen közeli kapcsolatba került a túlvilággal. Segítségével pedig jósoltak, áldoztak, imádkoztak, tehát bármit, amit egy vallás igényel.
A civilizáltabb területeken főleg díszítésre használták a tollat. Ha láttunk már kalapot tollal az oldalán, ezt tudjuk. Később bross, hajcsat is készült belőle, ma pedig egyre több fülbevalót, nyakláncot is látunk tollal.
A madaraknál azonban nagyon fontos a figurális ábrázolás. Már az ókori Egyiptomban is volt madár alakot öltő isten, és számtalan más madárfaj is kiemelt szerepet kap a különböző kultúrákban - gondoljunk csak a galambra, bagolyra, hattyúra, papagájra, gólyára. Nem egy díszítésen, szobron, mozaikon találkozunk madárábrázolással.
Ma is elterjedtek a madarak figuraként, volt már pávás, hattyús évünk mostanság, az új mánia pedig a bagoly. Természetesen rajtuk kívül találkozunk cinkékkel vagy flamingókkal is, a lista szinte végtelen. Mutatok is pár montázst, mi minden lelhető fel a témában:)

Ihlető állatok I. - bundából állatminta

Épp most csináltam/csinálok egy sketchbookot az állatábrázolásokról és az állatok felhasználásáról a divatban és a formatervezésben.
A sketchbook gyakorlatilag egy mini szakdolgozat: adott témára készülő gyűjtőmunka, és ez alapján tervezés - az én szakomon nyilvánvalóan ruhák és kiegészítők tervezése. Magamnak tehát az állatokat választottam, és ezt igyekszem minél több oldalról körbejárni.
Az első fejezet természetesen a prémes állatokról szól, hiszen az állatok felhasználásának történelme velük kezdődik.
Beköszöntött a jégkorszak. Az ősember pedig fázott, és a megszokott élelme is eltűnt (na jó, ez az egyik elmélet, a másikban nincs benne tápláléka elvesztése. A lényeg, mit gondolsz, evett-e az ember a jégkorszak előtt húst, vagy sem.). Így tehát elleste a vadászat tudományát, leölte az áldozatot, a húsát megsütötte, és, mivel a bunda melegebbnek tűnt, lenyúzta és belebújt.
Itt még puszta funkcionalitás a bunda.
Na de, nem sokkal később a szertartás része lett. Elmúlt a jégkorszak, és az öltözködés megmaradt: elsősorban azért, mert a bunda felöltésével (na meg agya, szíve megevésével, foga viselésévek, stb.), hitük szerint felvették az adott állat jellegzetességeit. Később ebből alakult ki értéke, így társadalmi hovatartozást, vagyont, ügyességet jelenthetett. Az erő szimbólumából az idők folyamán a gazdagság szimbóluma lett.
Eleinte önmagában is elég volt felölteni, aztán később persze szabták, bélés lett belőle, majd díszítés: gallér, mandzsetta, dísz a kabát alján. Ma az igazi gazdagságot a selyemmel (vagy egyéb bélésanyaggal) bélelt bundakabát jelenti - felcserélődött a bunda és a kiegészítő anyag helye. Bélésből külsővé léptették elő az évek.
Természetesen, ma már nagyon drága a prém. Ennek fő oka az, hogy a prémes állatok kihalófélbe kerültek vadászatuk miatt, ezért, amiből eredetileg prémet csináltak, ma már nem is nagyon található meg. Másrészt, pont az állatisága miatt, a legtöbb emberből puszta undort vált ki a viselője, és szimpla gyilkosnak értékelik. Azonban a presztízsértéke megmaradt, és nem véletlenül szeretnének ma is sokan bundába, vagy valami arra emlékeztetőbe bújni. Ez a vágy adott teret a műszőrme, a műbőr és az állatminta kialakulásának.
Az állatminta ma kifejezetten divatos. Aki állatmintába bújik, legtöbbször vadnak, merésznek, dögösnek, különlegesnek akar látszani. Itt tehát vissza is értünk az ősember világnézetéhez: hiszen nem ezek egy párducnak vagy tigrisnek a tulajdonságai is a mai ember szemében?
Készítettem pár montázst: mai bunda felhasználásról, bőrről és állatmintáról, szemezgessetek.:)

Saját vélemény: bőrt szeretek hordani. Szőrmét meg állatmintát nem. Ha megtetszik egy kabát, amin műszőrme gallér van, azonnal megnézem, le lehet-e szedni. Viszont elismerem, hogy van, aki nagyon jól tudja viselni, és van pár gyönyörű darab. Csak vigyázni kell: könnyen el lehet szaladni az állatminta-játékkal, és eszementül közönségesek lehetünk. Tartja magát a kevesebb-néha-több elv itt is, leginkább a miniszoknyát és a tűsarkút kerülném a témában.:)