Nem akarom részletezni, lévén alapvetően ez nem magánéleti blog:), ám lesznek idevágó változtatások is.
Például, hogy jó darabig nem fogok nadrágtáskákat varrni. Röviden, meguntam. Most kicsit elég volt, nem úgy vált be, ahogy akartam, és mással akarok foglalkozni. Ezt talán az is mutatja, hogy az utóbbi hetekben többet ültem a Photoshop előtt, mint a varrógépnél. Ha vissza is kerülök a textilekhez, egy ideig mások készülnek majd, főleg - remélem, hamarosan - a diploma-kollekcióm. Meg különben is, teljesen elvarázsol mostanában a bőr, ki is fogytam már a maradékaimból, emellett pedig más újrahasznosítós irányokba is ki akarok tekintgetni, amiket már tervezek 1-2 éve.
Félreértés ne essék, ha valaki szeretne táskát, vagy bármi mást, mint ami a leendő repertoáromban lesz, attól még szóljon:) Nem utasítom vissza. Csak azt szeretném, hogy a kreálmányaim ne álljanak nálam hónapokig, hanem hamar új otthonra leljenek.
Emellett remélem, végre állást is kapok, ráadásul felvételire is készülök, mert miért ne, már úgy beleszoktam az utóbbi 3 évben.
Évnyitóként megmutatom az idei fenyőnket. Direkt iciripiciri, és konkrétan 24-edikén volt először időm azon gondolkozni, mivel díszítsem, és a többedik próbálkozás után végül inkább fogtam egy adag gombot, és fűztem beléjük cérnát, és voilá, kész a karácsonyfadísz. Csúcsdísznek még találtunk egy Eiffel-tornyos kulcstartót, így megvan az illúziónk, hogy a miénk a világ legmagasabb karácsonyfája, és tulajdonképpen Párizsban vagyunk. :)
