Épp most csináltam/csinálok egy sketchbookot az állatábrázolásokról és az állatok felhasználásáról a divatban és a formatervezésben.
A sketchbook gyakorlatilag egy mini szakdolgozat: adott témára készülő gyűjtőmunka, és ez alapján tervezés - az én szakomon nyilvánvalóan ruhák és kiegészítők tervezése. Magamnak tehát az állatokat választottam, és ezt igyekszem minél több oldalról körbejárni.
Az első fejezet természetesen a prémes állatokról szól, hiszen az állatok felhasználásának történelme velük kezdődik.
Beköszöntött a jégkorszak. Az ősember pedig fázott, és a megszokott élelme is eltűnt (na jó, ez az egyik elmélet, a másikban nincs benne tápláléka elvesztése. A lényeg, mit gondolsz, evett-e az ember a jégkorszak előtt húst, vagy sem.). Így tehát elleste a vadászat tudományát, leölte az áldozatot, a húsát megsütötte, és, mivel a bunda melegebbnek tűnt, lenyúzta és belebújt.
Itt még puszta funkcionalitás a bunda.
Na de, nem sokkal később a szertartás része lett. Elmúlt a jégkorszak, és az öltözködés megmaradt: elsősorban azért, mert a bunda felöltésével (na meg agya, szíve megevésével, foga viselésévek, stb.), hitük szerint felvették az adott állat jellegzetességeit. Később ebből alakult ki értéke, így társadalmi hovatartozást, vagyont, ügyességet jelenthetett. Az erő szimbólumából az idők folyamán a gazdagság szimbóluma lett.
Eleinte önmagában is elég volt felölteni, aztán később persze szabták, bélés lett belőle, majd díszítés: gallér, mandzsetta, dísz a kabát alján. Ma az igazi gazdagságot a selyemmel (vagy egyéb bélésanyaggal) bélelt bundakabát jelenti - felcserélődött a bunda és a kiegészítő anyag helye. Bélésből külsővé léptették elő az évek.
Természetesen, ma már nagyon drága a prém. Ennek fő oka az, hogy a prémes állatok kihalófélbe kerültek vadászatuk miatt, ezért, amiből eredetileg prémet csináltak, ma már nem is nagyon található meg. Másrészt, pont az állatisága miatt, a legtöbb emberből puszta undort vált ki a viselője, és szimpla gyilkosnak értékelik. Azonban a presztízsértéke megmaradt, és nem véletlenül szeretnének ma is sokan bundába, vagy valami arra emlékeztetőbe bújni. Ez a vágy adott teret a műszőrme, a műbőr és az állatminta kialakulásának.
Az állatminta ma kifejezetten divatos. Aki állatmintába bújik, legtöbbször vadnak, merésznek, dögösnek, különlegesnek akar látszani. Itt tehát vissza is értünk az ősember világnézetéhez: hiszen nem ezek egy párducnak vagy tigrisnek a tulajdonságai is a mai ember szemében?
Készítettem pár montázst: mai bunda felhasználásról, bőrről és állatmintáról, szemezgessetek.:)
Saját vélemény: bőrt szeretek hordani. Szőrmét meg állatmintát nem. Ha megtetszik egy kabát, amin műszőrme gallér van, azonnal megnézem, le lehet-e szedni. Viszont elismerem, hogy van, aki nagyon jól tudja viselni, és van pár gyönyörű darab. Csak vigyázni kell: könnyen el lehet szaladni az állatminta-játékkal, és eszementül közönségesek lehetünk. Tartja magát a kevesebb-néha-több elv itt is, leginkább a miniszoknyát és a tűsarkút kerülném a témában.:)
