Recycle 1. - anyagimádat

Nem tudom, ki ismeri még rajtam kívül azt az érzést, mikor egy anyag annyira szép, hogy tök mindegy, mi készül belőle, mert úgy is meg kell vennem. Én ezt nagyon gyakran játszom el. Ezt a mintát például szerintem nagyon sokan megszerették, vagy legalább látták már:

Én komolyan beleszerettem. Csak azért vettem meg ezt a táskát, mert óriási volt, és gyönyörű mintás. Visszafogott, mégis burjánzó, kicsit elegáns, kicsit hétköznapi. Mindent visz.
Nade, világbajnok vagyok a cuccaim megunásában. Komolyan. Ezzel a táskával is így volt. Szétment a zipzárja, lepattantak róla az általam felrakott patentok (na ez valószínűleg az én hibám volt), megnyúlt a füle és elkezdett bolyhosodni. Különben is, akkora, hogy néha marha kényelmetlen. Ígyhát egyszercsak leraktam a megunt-felhasználható darabok közé.
Mostmár annyi régi ruha gyűlt fel a varrósarkomban, hogy elhatároztam, feldolgozom őket, és addig nem veszek új anyagot. Nem én! Csak, ha valami nagyon-nagyon fontos, hogy abból legyen, de inkább megpróbálom megoldani. Úgyhogy elkezdtem körbenézni, mi legyen az első áldozat, és megtaláltam őt. Szétboncoltam (komolyan, mint valami hentesmunka, olyan érzés), és némi plusz fodorrátéttel (régi C&A szoknya) megbolondítva, szoknyát varrtam belőle.

Így aztán megint teljesen beleestem. És nem csak én:) Ráadásul azt a nagyon bosszantó poblémát is megoldottam, hogy meguntam a szonyáimat, de nem volt szívem meg keretem újat szerezni. Na, ezt meg most imádom.
Új célként lebeg a szemem előtt egy kifejezetten ruha-újrahasznosítással foglalkozó márka:)

Ihlető állatok II. - madarat tolláról

A sketchbook-publikálás és az állatok elemzése folytatódik, tessék tovább olvasni:)
Mindenki látott már - legalább rajzon - amerikai indián törzsfőnököt. Mi a legjellegzetesebb rajta? Nem, nem a szúrós tekintet, és nem is az arcfestékre vagy a medvebundára gondolok épp. Hanem a hatalmas toll fejdíszre, ami egészen a földig ér, ha ül. Csodaszép, mindig is akartam ilyet csinálni magamnak. Egyszer valami farsangra fogok is, legalább a kislányomnak (ha egyszer kisfiam is lesz, neki is).

Az ő kultúrájukban a legjellegzetesebb a tollhasználat. Nem csak fejdíszeket, falidíszeket, szertartási eszközöket is készítettek belőle. Fontos jelképe volt a szellemekkel való kapcsolattartásnak - aki tollat viselt, vagy azzal dolgozott, egyértelműen közeli kapcsolatba került a túlvilággal. Segítségével pedig jósoltak, áldoztak, imádkoztak, tehát bármit, amit egy vallás igényel.
A civilizáltabb területeken főleg díszítésre használták a tollat. Ha láttunk már kalapot tollal az oldalán, ezt tudjuk. Később bross, hajcsat is készült belőle, ma pedig egyre több fülbevalót, nyakláncot is látunk tollal.
A madaraknál azonban nagyon fontos a figurális ábrázolás. Már az ókori Egyiptomban is volt madár alakot öltő isten, és számtalan más madárfaj is kiemelt szerepet kap a különböző kultúrákban - gondoljunk csak a galambra, bagolyra, hattyúra, papagájra, gólyára. Nem egy díszítésen, szobron, mozaikon találkozunk madárábrázolással.
Ma is elterjedtek a madarak figuraként, volt már pávás, hattyús évünk mostanság, az új mánia pedig a bagoly. Természetesen rajtuk kívül találkozunk cinkékkel vagy flamingókkal is, a lista szinte végtelen. Mutatok is pár montázst, mi minden lelhető fel a témában:)

Fokhagyma, padlizsán, csiga

Ahogy Manómmal elolvastuk a "Csiga padlizsánnal és fokhagymával" című receptet, rögtön az ugrott be, hogy ez egy csendélet. Ki is rajzolódott előttem az olajfestmény, ami túlnyomóan fehér-szürke, középen lilállik a padlizsán némi hasonszínű terítővel, és némi zölddel megbolondítva.
El is kezdtem csigás, padlizsános és fokhagymás tárgyak, ruhák, figurák után kutatni.
A csiga a legkönnyebb. Nem mint konyhai alapanyag, hanem, mint csúszómászó - és itt kapcsolódunk az aktuális "állatok" projekthez. A csigaház csodásan variálható motívum, a figura pedig jellegzetes, gondoljunk csak a Művészetek Völgye ikonikus logójára.

A fokhagyma már nehezebb feladat. A gerezdessége miatt a formatervezésben jól használható, és a vámpírok elleni áldásos funkciójának köszönhetően is népszerű, de igazából ennyi.

A padlizsán pedig, színén kívül, szintén elvész a motívumrengetegben. Egy-egy utalás találok, ami nem csak a csodaszép liláját, hanem valami egyéb jellegzetességet is mutat.

Azt hiszem, a piaci rés a fűszerek-zöldségen terén adódik, csak be kéne tömni ezt az űrt... :)
De naná, hogy a három színnel összeállítást is csináltam. Fehér, lila, kiegészítésképp zöld.

A festmény meg dolgozik a fejemben, hamarosan talán időm is lesz rá, hogy megalkossam. Aztán gyanús, hogy eladhatóvá is teszem, mert nem tudom hova tenni - figyeljétek a blogot.:)

Ihlető állatok I. - bundából állatminta

Épp most csináltam/csinálok egy sketchbookot az állatábrázolásokról és az állatok felhasználásáról a divatban és a formatervezésben.
A sketchbook gyakorlatilag egy mini szakdolgozat: adott témára készülő gyűjtőmunka, és ez alapján tervezés - az én szakomon nyilvánvalóan ruhák és kiegészítők tervezése. Magamnak tehát az állatokat választottam, és ezt igyekszem minél több oldalról körbejárni.
Az első fejezet természetesen a prémes állatokról szól, hiszen az állatok felhasználásának történelme velük kezdődik.
Beköszöntött a jégkorszak. Az ősember pedig fázott, és a megszokott élelme is eltűnt (na jó, ez az egyik elmélet, a másikban nincs benne tápláléka elvesztése. A lényeg, mit gondolsz, evett-e az ember a jégkorszak előtt húst, vagy sem.). Így tehát elleste a vadászat tudományát, leölte az áldozatot, a húsát megsütötte, és, mivel a bunda melegebbnek tűnt, lenyúzta és belebújt.
Itt még puszta funkcionalitás a bunda.
Na de, nem sokkal később a szertartás része lett. Elmúlt a jégkorszak, és az öltözködés megmaradt: elsősorban azért, mert a bunda felöltésével (na meg agya, szíve megevésével, foga viselésévek, stb.), hitük szerint felvették az adott állat jellegzetességeit. Később ebből alakult ki értéke, így társadalmi hovatartozást, vagyont, ügyességet jelenthetett. Az erő szimbólumából az idők folyamán a gazdagság szimbóluma lett.
Eleinte önmagában is elég volt felölteni, aztán később persze szabták, bélés lett belőle, majd díszítés: gallér, mandzsetta, dísz a kabát alján. Ma az igazi gazdagságot a selyemmel (vagy egyéb bélésanyaggal) bélelt bundakabát jelenti - felcserélődött a bunda és a kiegészítő anyag helye. Bélésből külsővé léptették elő az évek.
Természetesen, ma már nagyon drága a prém. Ennek fő oka az, hogy a prémes állatok kihalófélbe kerültek vadászatuk miatt, ezért, amiből eredetileg prémet csináltak, ma már nem is nagyon található meg. Másrészt, pont az állatisága miatt, a legtöbb emberből puszta undort vált ki a viselője, és szimpla gyilkosnak értékelik. Azonban a presztízsértéke megmaradt, és nem véletlenül szeretnének ma is sokan bundába, vagy valami arra emlékeztetőbe bújni. Ez a vágy adott teret a műszőrme, a műbőr és az állatminta kialakulásának.
Az állatminta ma kifejezetten divatos. Aki állatmintába bújik, legtöbbször vadnak, merésznek, dögösnek, különlegesnek akar látszani. Itt tehát vissza is értünk az ősember világnézetéhez: hiszen nem ezek egy párducnak vagy tigrisnek a tulajdonságai is a mai ember szemében?
Készítettem pár montázst: mai bunda felhasználásról, bőrről és állatmintáról, szemezgessetek.:)

Saját vélemény: bőrt szeretek hordani. Szőrmét meg állatmintát nem. Ha megtetszik egy kabát, amin műszőrme gallér van, azonnal megnézem, le lehet-e szedni. Viszont elismerem, hogy van, aki nagyon jól tudja viselni, és van pár gyönyörű darab. Csak vigyázni kell: könnyen el lehet szaladni az állatminta-játékkal, és eszementül közönségesek lehetünk. Tartja magát a kevesebb-néha-több elv itt is, leginkább a miniszoknyát és a tűsarkút kerülném a témában.:)

Színkörút

Gyanútlanul sétál az ember a Körúton, és mibe botlik? Színekbe!
Méghozzá a régi Mozart Café teraszán. A megkopott fémszékek és -asztalok kaptak új, élénk színeket, és ezzel egy oylan utcai képet hoztak létre az alkotók, hogy öröm nézni.
Ilyet kreativitást és merészséget szeretnék látni mindenhol Pesten. Lehetne?:)

Pisztáciakrém

Az a két hét, amit a szüleimnél töltöttünk kényszerből - azon kívül, hogy kicsit felforgatta az életünket - tökéltesen alkalmas volt arra, hogy pár napig ki se lehessen robbantani a varrógéptől.
Ez Anita-barátnőnknek is köszönhető, aki még egy fél éve (nem, volt az jóval több is...) beállított hozzánk egy naaaagy táska anyaggal. Volt benne piros kordbársony, törtfehér vászon, és a legfontosabb, egy pár sötétbarna, színházi básonyfüggöny. Cserébe a vászonból egy ruhát, a függönyből egy mellényt kért.
Úgy vot, hogy a mi esküvőnkre elkészítem a ruhát. Aztán nem lett esküvőnk, ez egy hosszú történet. A lényeg, hogy a ruhaterv a fejemben porosodott. Majd egyszer megcsinálom, gondoltam.
Aztán egyszercsak találkoztunk, és mondta, hogy két hét múlva van egy esküvő, amire neki krém-zöld párosításban kell ruhát találnia, megcsinálom-e neki a ruhát, egy pisztáciazöld övvel. Naná.
Na, abból a kettőből egy hét lett, mert az elsőt úgy ahogy van, ellébecoltam. Aztán fogtam a régi Burdákat, és két szabásmintából összeollóztam egy harmadikat, amiből elkészült a ruha.
Na ennyire egyszerű azért nem volt:)
- Még életemben nem használtam szabásmintát ruhához. Nem hogy Burdából.
- Az egyik ruha csak 36-os méretben volt meg, Anita pedig mellben igenis 42-es. Még ki kellett sakkoznom, hogyan nagyítsak.
- Nem találtam pisztáciazöld szatént. A Röltexes szaténszalag szerintem borzalmas, ezért nekiáltam méteráruban keresni. Végül egy selyem-pamut keverék lett, amiből volt a néninél másfél méter maradék.
Aztán kész lett, egészen eltaláltuk, és mivel épp kalapkitűző-készítésben voltam, csináltam hát hozzá azt is.

Aztán gondolkoztam még, milyen szetteket lehet felvenni ebben a kombinációban esküvőre. Itt egy kis ízelítő, a mostani időjárásra is mutatva alternatívát.