Ennek ellenére, szinte kényszeresen, lecsaptam nemrég egy műszőrme óriáskabátra. Na, nem hordani; újrafelhasználni.
Elkezdtem szétszedni, és most látom, milyen hihetetlen munka van egy szőrmében: egy-egy nagyobb rész néha néhány centis darabokból van összeillesztve; már a darabolásnál tele van minden szőrrel, és a béléséhez használt selyem is egy gyorsan rongyosodó, érzékeny anyag; plusz, még ki van bélelve szivaccsal a kabát teljes felülete, és öt centinként rögzítve a szőrméhez. Tekintve, hogy egy átlag varrónő egy átlag, rövid kabátot 8 óra alatt készít el, erre legalább három napot szánhat egy profi. Ha tudnám, ki keze munkáját szedem most szét, sürgősen bocsánatot kérnék, hogy hozzá mertem érni. És nagyon sok csokit adnék neki. :)
Na, de a lényeg, szereztem mellé még egy rettenetes Chanel replika-táskát is, viszont ez megihletett arra, hogy elkészítsem ezt a nagyon vicces táskát. Szerintem tünemény. A lány ismerőseim eddig egyet értettek velem (Manóm meg a világból is kiszalad, ha meglátja:)).
Icipici színházi táska. Ha hordanék szőrmés dolgokat, biztos hordanám ezt is. :)
A másik - és ezért hoztam el ezt a kabátot, vagy legalább is, ez volt az első ötletem rá - egy nyúl. Szerintem tök jó arc lett, lesz még társa. (Sőt, elvetemült nyúl-táska kereszteződésekre is lehet számítani:)). Lillalányom egészen összebarátkozott vele, vitte magával játszani, meg még lovagolni is próbált rajta; pedig inkább babás, mint plüssös.
Még rengeteg van ebből a szőrméből, csak a két ujját használtam fel. Ti mit csinálnátok belőle? Még csak néhány ötletem van...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése