Esküvői ruha a semmiből

Másfél éve folyamatosan terítéken van az esküvőnk szervezése. Valahogy, eddig mindig volt valami, ami miatt halasztottuk, pedig legalább három dátumot kitűztünk már. Ötféle verziónk volt arra is, hogyan zajlik majd, de annyi biztos, hogy csak polgári ceremóniánk lesz, és, hogy annyira egyszerű és kis létszámú lesz, amennyire csak lehet.
A ruhámra is rengeteg változatom volt már, főleg, mert a terhességem idejére is volt konkrét időpontunk, ezért eredetileg jó bő ruhákat terveztem. Aztán, mostanában időnként odavetődtem szalonok oldalára, és tanácstalanul álltam a habos-babos ruhaköltemények között, amik csodálatosak, de valahogy... Mégsem. Egyik sem. Mindegyik míder, hat réteg tüllel, fehérben. És én se rendes fűzőt nem akarok, se hat réteg tüllt, se fehéret. Ilyet csak a szalagavatómra akartam, de az már rég volt.
Ámde, most rábukkantam a tökéletes esküvői ruha fotósorozatra... Elizabeth Messina képeire Claire Pettibone ruháiról ebben a Reverie magazinban (egyébként itt árulják őket:)). Csupacsipkék. Csodaszépek. Én ebbe szerettem bele:

Szóval, ilyen ruhám lesz. Na, nem pont olyan, mint amilyen itt, meg a kifutós képen, nem, annál sokkal szebb. Ráadásul újrahasznosított.
Ugyan is, ennek a ruhának antik hatása van. Én pedig ezt még ki is akarom emelni. Hogy hogyan? Úgy, hogy régi csipkékből rakom össze, gyakorlatilag patchwork-szerűen. Függönyökből, hálóingekből, szalagokból. Azokból, amiket elvétve találok régi blúzokon egy turkálóban, vagy amit megöröklök valakitől. És majd így, szép lassan áll össze, apránként, a legapróbb részletekből. Összegyűjtöm, befestem, összeillesztem.
Aztán megmutatom. :)