Felújítás

Na, most már igazán itt lehetne a tavasz.
Annál is inkább, mert egyre több kedvem van megújítani a környezetemet, ennek az eredménye ez a kép is.

Ez két átalakítás eredménye: egy tök egyszerű, fehér blúzé, és egy narancssárga pulóveré.
A blúznak nagyon szeretem a történetét, Palermoban vettem egy bolhapiacon; nagy, lenge, vállat szabadon hagyó darab, kicsit begumírozott ujjal. Jó régóta hordom, időnként kapcsolódik hozzá valami új történet, most meg felújítottam, hogy legyen egy új élete:) Már régebben varrtam rá egy kis fehér csipkét, most azzal együtt befestettem (bármilyen vicces, fekete teával, szerintem nagyon szép ez a halvány drapp szín), kicseréltem az ujján a gumírozást, és kapott még egy kis fehér csipkét.
A pulcsit már eleve kicsit megkezdve hoztam el egy ruhacseréről, kiegyengettem a széleit, és sokáig vaciláltam, hogyan tegyem életképessé. Bármilyen vicces, az a pöttyös kis passzé az ujján egy régi zokni:) Zoknikat amúgy is nagyon sok dologra lehet használni. Ez ráadásul az a része, ami nehezebben használódik vagy lyukad, szóval tovább életképes. Csupa jó dolog készülhet belőle.
Meg azért is jó a tavasz, mert feltölt ötletekkel...:)

Műszőrme

Mondtam már, hogy nem vagyok szőrmebarát?
Ennek ellenére, szinte kényszeresen, lecsaptam nemrég egy műszőrme óriáskabátra. Na, nem hordani; újrafelhasználni.
Elkezdtem szétszedni, és most látom, milyen hihetetlen munka van egy szőrmében: egy-egy nagyobb rész néha néhány centis darabokból van összeillesztve; már a darabolásnál tele van minden szőrrel, és a béléséhez használt selyem is egy gyorsan rongyosodó, érzékeny anyag; plusz, még ki van bélelve szivaccsal a kabát teljes felülete, és öt centinként rögzítve a szőrméhez. Tekintve, hogy egy átlag varrónő egy átlag, rövid kabátot 8 óra alatt készít el, erre legalább három napot szánhat egy profi. Ha tudnám, ki keze munkáját szedem most szét, sürgősen bocsánatot kérnék, hogy hozzá mertem érni. És nagyon sok csokit adnék neki. :)
Na, de a lényeg, szereztem mellé még egy rettenetes Chanel replika-táskát is, viszont ez megihletett arra, hogy elkészítsem ezt a nagyon vicces táskát. Szerintem tünemény. A lány ismerőseim eddig egyet értettek velem (Manóm meg a világból is kiszalad, ha meglátja:)).

Icipici színházi táska. Ha hordanék szőrmés dolgokat, biztos hordanám ezt is. :)

A másik - és ezért hoztam el ezt a kabátot, vagy legalább is, ez volt az első ötletem rá - egy nyúl. Szerintem tök jó arc lett, lesz még társa. (Sőt, elvetemült nyúl-táska kereszteződésekre is lehet számítani:)). Lillalányom egészen összebarátkozott vele, vitte magával játszani, meg még lovagolni is próbált rajta; pedig inkább babás, mint plüssös.

Még rengeteg van ebből a szőrméből, csak a két ujját használtam fel. Ti mit csinálnátok belőle? Még csak néhány ötletem van...:)

Ruhaságok

Ezt már hónapok óta tervezem, csak sok dolognak kellett közbejönnie, hogy csak mostanra tudjam elkezdeni.
Arra gondoltam, nem csak a kész holmikat tölteném fel, hanem azokat a ruhákat is, amik éppen nálam vannak, és felhasználásra várnak. Elsősorban azért, mert hátha valakit maga a ruha ihlet meg, hogy abból szeretne valamit - mindegyiknél írok majd ötleteket, mire lehet jó:)
Másfelől viszont azért, mert lehet, hogy egy-egy darab pont megtetszik valakinek, és akkor szívesen elcserélem más ruhára. Nekem azért jó, mert frissül az anyagkészletem, nektek meg azért, mert egy másik ruháért cserébe tudtok valami számotokra újat szerezni:) Ezeket NEM eladásra szánom; egy esetben adom el, ha épp egy ruhavásáron találkozol velem:) Az online szerelmekből csere születik.
Később ennek még több hozadéka lesz, nem árulok el többet:) Terveim szerint itt is, és a Facebook oldalon is látni fogjátok az aktuális versenyzőket.

Brand New Year

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem 2012 sok szempontból volt mélyrepülés. Legalább is, belső szemlélőként. Éppen ezért most januárban nagy levegőt veszek, és változtatok néhány dolgon.

Nem akarom részletezni, lévén alapvetően ez nem magánéleti blog:), ám lesznek idevágó változtatások is.

Például, hogy jó darabig nem fogok nadrágtáskákat varrni. Röviden, meguntam. Most kicsit elég volt, nem úgy vált be, ahogy akartam, és mással akarok foglalkozni. Ezt talán az is mutatja, hogy az utóbbi hetekben többet ültem a Photoshop előtt, mint a varrógépnél. Ha vissza is kerülök a textilekhez, egy ideig mások készülnek majd, főleg - remélem, hamarosan - a diploma-kollekcióm. Meg különben is, teljesen elvarázsol mostanában a bőr, ki is fogytam már a maradékaimból, emellett pedig más újrahasznosítós irányokba is ki akarok tekintgetni, amiket már tervezek 1-2 éve.

Félreértés ne essék, ha valaki szeretne táskát, vagy bármi mást, mint ami a leendő repertoáromban lesz, attól még szóljon:) Nem utasítom vissza. Csak azt szeretném, hogy a kreálmányaim ne álljanak nálam hónapokig, hanem hamar új otthonra leljenek.

Emellett remélem, végre állást is kapok, ráadásul felvételire is készülök, mert miért ne, már úgy beleszoktam az utóbbi 3 évben.

Évnyitóként megmutatom az idei fenyőnket. Direkt iciripiciri, és konkrétan 24-edikén volt először időm azon gondolkozni, mivel díszítsem, és a többedik próbálkozás után végül inkább fogtam egy adag gombot, és fűztem beléjük cérnát, és voilá, kész a karácsonyfadísz. Csúcsdísznek még találtunk egy Eiffel-tornyos kulcstartót, így megvan az illúziónk, hogy a miénk a világ legmagasabb karácsonyfája, és tulajdonképpen Párizsban vagyunk. :)

Bőrmaradékok

Csereberéltünk egy kedves kézműves-ismerőssel, a koyjewel tervezőjével; aminek következtében rengeteg maradék bőr került hozzám. Na, persze nagyon izgatott, mit is tudnék vele kezdeni, és láss csodát, hamar alkalom is kínálkozott rá. Így életem első géppel varrt bőr aprósága a kórusvezetőm hangvillatartója lett, a névnapjára. A kórusunk tervezett logója került rá dekornak.

Aztán persze, rájöttem, hogy nincsen kisméretű tolltartóm, szóval azt is csináltam.

Meg még vannak ötleteim...
Van zenész ismerősötök, aki örülne egy hasonló hangvillatoknak, valami egyedi mintával (monogram, zenei jelzések...)? Vagy vennétek ajándékba ilyesmi tolltartót? Most még szívesen elkészítem - karácsonyra is...:)

Újabb táska-adag

Sikerült rászánnom magam az aktuális táskák befotózására; nézzétek, szeressétek, keressétek Etsy-n, és gyertek el vasárnap a Dürer kertbe a FirstHand vásárba megnézni őket! Addig még születnek újak is:)

Színeshajak

Mióta levágtam a rasztámat, valahogy nem vagyok a hajam barátja. Most viszont még túl rövid ahhoz, hogy újrahorgoljam a tincseket; és ha vágok belőle, ez csak rosszabb lesz, bár sokat szemezek mostanában megint a rövid frizurákkal.

Pedig valami változás kell, és lassan megérett egy újrafestésre, így elkezdtem gondolkodni nagyonszínes hajakon... gyűjtöttem is rá pár fotót. Meg csináltam egy pinterest táblát nekik, mert szerintem még fogok gyűjteni inspirációt.
Van valami földöntúli bája ezeknek a képeknek... hm. Kéne egy tincs, ami kihúz az előtéli szürkeségből.